Néhányszor fényképeztem már  a Szent Donát pincészetnek mindenféle apropóból.

Most az épp aktuális szüretről kértek képeket és a dűlő szelektált Olaszrizling választékról palack fotókra is szükség volt. A végén a szép látvány pincében készítettem pár portrét Kovács Tamásról, a pincészet (tulajdonos) borászáról.

A szüret napján ködös, párás, nyirkos időt fogtunk ki de a hangulat a dolgozók között jó volt ennek ellenére. Nem hagyományos kordonos – ami most már jobban elterjedt, hanem alacsony kordon művelésű és egy hagyományos művelésű (karós) terület volt soron. Ezeket nehéz szedni a normál kordonoshoz képest, mert hajolgatni kell folyamatosan. A szüretelők ezt nem nagyon kedvelik, de szerencsére kis területről volt szó és a rutinos szedők hipp-hopp megoldották a feladatot. 🙂

A területről hamar a pincébe került feldolgozásra a szőlő. A daráló-bogyozó után már csak a szőlő leve volt követhető egészen a tartályokig, ahol aztán meg is kóstolhattam, finom volt mondhatom. 🙂

A pincébe érkeztek új hordók, amikben a későbbiekben néhány figyelemre méltó tétel fog érlelődni. Ezek mellett lestem el pár mozzanatot a borászról, Kovács Tamásról a pincészet vezető- borászáról. Tamás elmondta, hogyan készülnek a borok náluk, milyen aprólékos figyelemmel járnak el a dűlős borok készítésénél.

Beszélt a Csopaki Kódex jelentőségéről és nagyon magas minőségi kritériumairól valamint a TerroArt koncepció lényegéről – a bor kultúra és művészet összefonódásáról.

Jól éreztem magam a fotózáson, örömmel tölt el amikor tartalmas történeteket ismerhetek meg és fényképezhetek.

A palack fotók stúdióban készültek és aprólékos utómunkát kaptak. Úgynevezett maszkra vágva (grafikusoknak előkészítve) kerültek átadásra.

Sok sikert kívánok a további munkájukhoz!

M