A téli napkelte néha a színek olyan kavalkádjával ajándékoz meg minket, ami teljesen átírja bennünk a Balatoni hajnalokról rögzült képzetünket.
Erről a pontról még nem fényképeztem a Badacsonyt és a tanúhegyeket. Nagyon tetszik, hogy mennyire tömör, egységes csoportot alkotnak innen nézve.
Szerencsém volt, mert a víz éppen kezdett kiengedni a jégtől, de még a part közelében jégkása volt. Emiatt látszik a képeken ez a világosabb sáv, a jégen csillogó fény tette ilyenné és a hosszú expozíciók pedig selymessé.
A napkelte most kékes-hideg színekkel indult majd ahogy a nap közeledett a horizonthoz, szinte tűzbe borította a csodálatos hegy csoportomat! Meseszép volt élőben is annak ellenére, hogy -2 fok és viharos északi szél fagyasztotta az expo gombhoz a kezemet, valamint gondoskodott folyamatos vacogásomról.
A kompozíciókban hangsúlyossá tettem az acél strandoló lejárókat, mert a balatoni telekhez hozzátartozik partra vetett mivoltuk…ha szépek, ha nem szeretjük őket.
(tech.: Canon 5D MK II + 17-40 L F/4 + 70-200 F/2,8 L IS USM + LEE 0,75 Grad SoftND + 0,9 Grad SoftND)
üdv,
M