Idei utolsó „jeges” bejegyzés tőlem, már biztos kezd unalmas lenni.
Ezek a képek a Balaton talán legemblematikusabb részét, a Badacsonyt és a Tanúhegyeket ábrázolják. A legtöbb ember persze strandi előtérrel látja ezt, nem jéghegyekkel és töredező jégtáblákkal.
Szerintem ez izgalmasabb, főleg amikor ropog alattam a jég, miközben a legjobb pozíciót keresem. 🙂 Szerencsére nagy veszélyben nem voltam, hiszen a déli parton nem mély a víz a parttól 10-20 méterre.
Igazi nagy jéghegyek még nincsenek, idén talán nem is lesznek. Fenti képnél szerencsém volt, hogy pont felhők úsztak a Badacsony felett – jó erős szélben. Így a hosszú záridő alatt szépen bemozdultak, ezzel remek ellenpontot adva a sziklaszilárdan álló jégkupacnak.
Lenti képnél pedig jól látszik, mennyire olvadásnak indult a jég, a súroló fény pedig szépen kiemeli a formákat.
Tájképeknél az álló formátum a ritkább, pedig ha a téma azt kívánja, bátran alkalmazható. Itt az előtér szándékosan nagyon hangsúlyos. Elég kétesélyes volt, hogy beszakadok-e vagy sem, mert egész a széléig merészkedtem a kompozíció érdekében.
Szeretem a mesterségesen megvilágított részleteket is. Az exponálás alatt lámpával finoman (vagy épp erősebben) megvilágítom azt a képi elemet, amit hangsúlyozni szeretnék.
Zárom jeges élményeimet,
Jöjjön a TAVASZ!
M